EGY

Fero megállította Skirmixet, és körbepásztázta a látóhatárt. Kevés mozgás volt ezen a napon Bara Magna homokjában. Itt-ott egy-egy Zesk mászott elő a homokból valami ehető után kutatva. Dögevő madarak köröztek az égen, várva, hogy valamit leterítsen a hőség. A sivatag üressége nem volt meglepő dolog. A nap magasra hágott, és egyedül az eszelősek és bolondok merészkednének ki ilyenkor.
Ám a páncélos harcos nem volt se őrült, se h*lye. Feronak dolga volt. A nap ezen szakában utazni kényszerülő lovasok vagy karavánok csak lassan haladhatnak – túl lassan, hogy elkerüljék az elszánt vadászt.
Ellenőrizte fegyverzetét. Pengéjét homok karcolta, és száz meg száz csata nyomát hordozta magán, de még mindig borotvaéles volt. Egy Glatorian edzőaréna romjai közt találta még régen. Egy kis szerencsével a mai nap is sikeres vadászatra juttatja.
Sziklaparipája morgott. Nem szeretett egy helyben állni. Teste képes volt hűteni magát, de csak akkor, ha mozgásban volt. Fero éppen el akarta indítani hátasát, amikor Skirmix elkezdte rázni a fejét és egymáshoz csattogtatni állkapcsait. Az állat zsákmányt érzett.
Akárcsak minden Csontvadászét, Fero szemeit is egy második pár szemhéj védte a naptól. Behunyta őket, lecsökkentve a nap ragyogását. Igen, volt odakint valami, messze nyugatra. Magányos jármű, amit Agori falusiak vezéreltek Iconoxból. Oldalán egyetlen egy Glatorian lovagolt, akit Fero azonnal felismert.
Gelu, mondta magában a Vadász. Tehát ez a vadászat egyszerre lesz munka és élvezet.

A Gelu nevet hordozó Glatorian ma meg volt magával elégedve. Még az extrém hő és az alatta lévő homoki cserkész bűze sem volt képes tönkretenni hangulatát. Végtére is a gazdaggá válás útján lovagolt.
Bara Magna javarészén az elmúlt napok rémálomba illők voltak. Az északi falvak hosszú éveken át feszült viszonyban éltek Roxtus-szal, a Skrall északi városával. A Skrall harcosok valósággal uralták az arénát, ha Glatorian küzdelmekre került sor, de általánosságban betartották a szabályokat, és tiszteletben tartották a többi falu jogait. Mostanra mindez megváltozott.
A változás fokozatosan történt. A Skrallok elsőként a Tajunhoz vagy Vulcanushoz hasonló helyeket kezdték kihívni viadalokra, hogy elnyerjenek bármit, kezdve a fegyver- és szerszámtáraktól az oázisokhoz és kereskedelmi útvonalakhoz való hozzáférésig. Mivel Bara Magna népei nézeteltéréseik rendezésére a Glatorian harcokra hagyatkoztak, képtelenség volt visszautasítani a Skrall kihívásokat. A harcok mindig ugyanúgy végződtek: a Skrall nyert, és elvette, amit akart.
Ezt követően egyre agresszívabbakká váltak. A nélkül kezdték eltulajdonítani a földeket és erőforrásokat, hogy az arénában megküzdtek volna birtoklásukért. Amikor harcra került sor, néha meg is ölték ellenfeleiket, később olyan kijelentéseket téve, hogy a Glatorian halálok csak "sajnálatos balesetek" voltak. Mindeközben a falvak közt utazó Glatorianoknak fokozatosan nyomuk veszett. Való igaz, a puszta mindig veszélyes hely, de túl sokan tűntek el ahhoz, hogy véletlenről lehessen szó.
A dolgok az Atero városában rendezett évi Glatorian tornák eljövetelekor érték el csúcspontjukat. Mindenki azon tűnődött, mi történik, miután a Skrall harcosok nem érkeztek meg, hogy részt vegyenek a tornán. Válaszukat megkapták, amikor egy hadseregnyi Skrall nyomult be a faluba, megsemmisítve a nagy arénát, és számos Glatorian életét kioltva. Véget értek azok a napok, amikor a Bara Magna társadalom tagjainak tettették magukat. A Skrall háborút deklarált.
Ami egyeseknek katasztrófát jelentett, mások éppen abból húztak hasznot. Gelu az Agori kereskedőkaravánok és egyéb utazók testőrének állt. Esküt tett, hogy megvédi őket a Skrall fosztogatóktól, éhes Voroxoktól, Csontvadászoktól és bármely más veszélytől. Egyszersmind arról is gondoskodott, hogy mindig előre megkapja a fizetségét.
A homoki cserkész horkantott, és felágaskodott. Gelu látta, miért: egy lezajlott csetepaté nyomai voltak itt. Törött fegyverek és összezúzott páncéldarabok hevertek szétszórva a homokban. A cserkész halált szimatolt, és nem tetszett neki a szag.
A hintón utazó falusiak fehérebbre sápadtak, mint páncélzatuk. Létfontosságú cikkeket szállítottak Tajunba. Az oda járó karavánok a Csontvadászok elsődleges célpontjaivá váltak. Az utolsó három, amely Glatorian kísérő nélkül indult útnak, nem érkezett meg.
- Nyugalom – mondta Gelu. – Az elmúlt két hét alatt egy tucatszor megjártam az utat. Egy pár Zesk gyűjtögetőn kívül semmi harcolnivalóba nem futottam.
A vezető bólintott.
- Ezt mondd a kereskedőknek, akik itt vesztek el.
- Homoktengerek – vetette fel Gelu. – Viharok. Netán sziklaomlások, ha a hegyekben mentek. Rengeteg idekint a veszély – nem csak a Skrall és Csontvadászok.
Ez, természetesen, csak a fele igazság volt. Rengeteg veszedelem lakozott a pusztaságban, az időjárástól a vadvilágig. Ám a Tajunt megcélzó kereskedőket a Csontvadászok szedegették le, és ezt mindenki tudta. De minek hozná fel a témát? Megfélemlítené a kuncsaftot. És a rémült kuncsaft visszafordul, és a fizetséget követeli.
A hintót húzó Spikit fenyegetően sziszegett. Kétfejű hüllőszerűség volt, nem túl gyors, de szívós és agresszív. Amíg rendesen etetik, a halálig képes védelmezi egy szekeret. Ellenben ha éhesen hagyod, felfalja az árud, a kocsit és téged, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ha egy Spikit morog, az csak két dolgot jelenthet: veszélyt érzékel, vagy kihagyott egy étkezést.
Gelu átkutatta a homokot. Szemei matt fémen megcsillanó napfényt szúrtak ki. Tudta, hogy egy Csontvadászt figyel. A jó hír, hogy csak egy volt. A rossz hír, hogy ez az egy is elég volt, hogy komoly gondot okozzon.
A Glatorian higgadt, egyenletes hangon beszélt, a nélkül, hogy az Agorihoz fordult volna.
- Ha jelt adok, sipirc, amilyen gyorsan a kétfejű képes húzni. Nyugaton homokvihar gyűl. Ha kell, abban majd elbújhattok. Majd én is megyek.
- Mi az? – kérdezte az egyik falubéli. – Veszélyben vagyunk?
- Agori, ti már az előtti is veszélyben voltatok, hogy Bara Magnának holdjai lettek. Tegyétek, amit mondok.
A Csontvadász már mozgásba lendült, a magas dűnékről vágtatott le. Gelu kiáltást hallatott, és az Agorik elindították a szekerüket. Gelu várt egy kicsit, hogy megbizonyosodjon róla, már elég messze járnak, mielőtt odalovagolt volna a Vadász elé.
Mire elérte Ferot, Gelu a viszontlátás keserű mosolyát viselte magán. Kettejük nem egyszer mérte össze erejét az elmúlt hetek alatt. Néha Fero sikeresen szétverte a karavánt, és ellopta vagy elpusztította az árut. Máskor Gelu sértetlenül kimenekítette klienseit. A kemény úton tanulta meg, milyen, ha az Agori vele együtt harcol. Inkább bízza őket a sivatagra, minthogy szembeállítsa őket Feroval.
- Már rég eltűnnek, mire mi ketten befejezzük – mondta Gelu.
- Honnan gondolod, hogy nem vár rájuk még több Csontvadász? – felelt Fero.
Gelu felnevetett.
- Egy kisebb vagyont cipelnek élelem, pótalkatrészek és bármi egyéb formájában, mit Tajunban értékesíthetnek – és te nem szeretsz osztozni.
Fero hirtelen meglendítette pengéjét. Gelu lebukott, mielőtt leszedte volna a fejét. Skirmix csattogtatta állkapcsait, próbálva odaférkőzni Gelu homoki cserkészéhez, ám az meghátrált, és belerúgott. Patája Skirmix bal térdkalácsát találta el, amitől amaz megingott.
Fero kénytelen volt engedni figyelmén, hogy megkapaszkodjon a gyeplőbe. Gelu oldalba kapta pengéjének lapjával, lelökve őt Skirmix hátáról. Ám Fero bukfencezett földre éréskor, és könnyedén talpra szökkent. Thornax vetőjét egyenesen Gelura célozta.
- Földre – acsargott Fero.
Gelu lehuppant a homokba, és szembenézett Feroval.
- Most dobd el szép messzire a kilövődet – mondta a Csontvadász, meg sem remegtetve sajátját.
Nem látván más választást, Gelu arrébb hajította kilövőjét. Jégkaszabolói még nála voltak. Meglepetésére Fero is ugyanezt tette. A két fél csak karddal felfegyverkezve nézett szembe egymással.
Fero támadt elsőnek és gyorsan, egy sorozatnyi kemény csapással kényszerítve Gelut hátrálásra. Mindössze pár percnyi hadakozás után, Gelu kezdte úgy érezni, mintha karjai kőből lennének. A hő lassan megviselte. Kénytelen lesz hamar véget vetni ennek a pengeharcnak, máskülönben neki vetnek még véget.
Megérezvén ellenfele gyengeségét, Fero előretört. Nem akart időt hagyni Gelunak, hogy magához térjen. Hátraerőltette a Glatoriant, majd még hátrébb.
Ekkor Gelu váratlanul leguggolt, és felrúgta a lábait. Fero középrészét kapta el, és a magasba taszította őt. Fero arccal előre egy dűnébe csapódott, míg Gelu gyorsan feltápászkodott. Oldalra nézett, hogy megbizonyosodjon róla, homoki cserkésze távol tartotta Skirmixet a viadaltól.
A Csontvadász kezdett felkelni. Gelu tett néhány gyors lépést, és elrúgta Fero kardját tőle. Ekkor valami újra lett figyelmes a homokban. Egy pergamendarab volt, és mintha valami térképféleség lett volna rajta. Közel tartva pengéjét, hogy lesújthasson rá, ha Fero mozdulatot tesz, felvette.
Egy gyors vizsgálódás kiderítette, hogy Vulcanus falu részletes tervrajzával állt szemben. Az oldalán egy sor dátum díszlett, mindegyik mellett egy számmal.
- Ez mi? – kérdezte Gelu.
- Elmész te a homoklápba – köpte Fero. – Én nem mondok neked semmit.
Gelu felkapta Thornax indítóját, és Skirmixre szegezte.
- Mész haza gyalog?
Fero hátasára nézett, aztán vissza Gelura. Ábrázata olyan hideg volt, mint az iconoxi jég.
- Ha muszáj.
Gelu a homlokát ráncolta. Úgy tartja a mondás, a Csontvadász állkapcsa szorosabban össze tud zárulni, mint egy sziklasárkányé a falat körül. Ha Fero nem akar beszélni, nem is fog. Gelu eltűnődött, ne ölje-e meg a Csontvadászt, de úgy döntött, nem fogja. Azzal csak egy célkeresztet festetne saját hátára Fero törzsének összes többi tagja számára.
Gelu visszament homoki cserkészéhez. Kilőtt egy Thornaxot Skirmix feje fölé, aztán egy újabbat egyenesen az orra elé. A vadállat fél tucat lépésnyit meghátrált. Aztán Gelu elindította hátasát. A homoki cserkész Fero kilövőjére lépett, ami egy igen kielégítő roppanást produkált.
- Meg kéne tanulnod, hogyan kell osztozni – mondta Gelu, ahogy elvágtatott.

Amikorra utolérte a fogatot, az már igen rossz passzban volt. Zesk egy kisebb csoportja tűnt elő a homokból, és több mint a rakomány felét magukkal vitték, mielőtt az Agori falusiak el tudták zavarni őket. Mormogtak, amiért maguknak kellett gondoskodni a védelmükről, de Gelu emlékeztette őket, hogy a Csontvadászokat nem olyan könnyű elűzni, mint a Zesket. Fero semmit sem hagyott volna nekik, még az életüket sem.
A Tajunhoz vezető út hátralevő része eseménytelenül telt, így Gelunak alkalma nyílt alaposabban is megvizsgálni a térképet, amit Ferotól szerzett. Furcsának tűnt. Egyfelől a Csontvadászok általában saját nyelvükön írnak, amely más, mint az agori. Egy kívülállónak majdhogynem lehetetlen olvasni. Egyszer vagy kétszer látott már Csontvadászokat Skrall jelzésekkel ellátott dolgokat hurcolni, miket biztosan a Roxtushoz közeli északi pusztában találtak. A Csontvadászok nem lennének olyan ostobák, hogy megtámadják a veszedelmes Skrall harcosokat, de nem állt távol tőlük a halottak kifosztása.
Ám az erre a térképre firkált jegyzetek tökéletes agori nyelven íródtak. Nem csak egy sima térkép volt, ami Vulcanus be- és kijáratait tüntette fel. Minden külső fal jelezve volt rajta, valamint a falu összes többi védelme. Gelu egy héttel ezelőtt járt már a faluban, és a tervrajzon olyan dolgokat látott, amik akkor még nem álltak. Egy kétségkívül egy vadonatúj dokumentum. De hogy került a Csontvadászok keze közé?

Gelu még mindig ezeken a kérdéseken rágódott, amikor besétált Tajun utcáira. A falu egyetlen hatalmas képződményből állt, mely alatt egy sor apró, durván elkészített kunyhó húzódott.
Tajun egy oázis kellős tetejére épült, úgyhogy a vízellátás sosem okozott problémát az ittenieknek. Minden máshoz a kereskedelemre hagyatkoztak. A Csontvadászok elmúlt hónapokban történő közbeavatkozása azonban ártott a lakosságnak. Még az iconoxi szekér csekély rakományát is szívesen fogadták.
Gelu észrevette Metust, egy Agorit a falvából. Metus egy Glatorian edző és toborzó volt. Bara Magnát utazta át jó harcosok nyomában, és meccseket rendezett a falvak között. Számára Tajun volt most a legalkalmasabb hely.
- Sosem láttam még ilyet – mondta Gelunak. – Az ittenieknek minden kell – élelem, szerszámok, pótalkatrészek, amit csak el tudsz képzelni –, és készek értük kihívásokat elfogadni. Tarixnak és Kiinának hat meccse volt az elmúlt héten. Mindketten kezdenek kimerülni.
Gelu ezt megértette. A két Glatorian veterán harcos volt, de ilyen tempó mellett, ennyi lovaglással minden egyes mérkőzés alkalmával, bárki lestrapálódna.
- Hé – mondta Metus, úgy méregetve Gelut, mintha először látná. – Te elég jó vagy az arénában. Tajun a kétszeresét adja annak, amit Iconox, ha nyersz nekik egy párat.
Gelu megrázta a fejét.
- Bocs, Metus, de én már kiszálltam… egyelőre. Szeretem a kísérőmelót. Mozgásban tart.
- Vettem – felelt Metus, egy pillanatnyi csalódottság után. – Nos, ha meggondolnád magad… Eddig csak egy Gresh nevű kölyköt sikerült verbuválnom Tesarából. Nem rossz – még ráfér egy kis edzés, de nem rossz. Vulcanusba megyünk egy meccsre még ma.
Gelunak eszébe jutott a batyujában lévő térkép. Valakit Vulcanusban valószínűleg nagyon izgatná, ha látná. És Gelunak be kellett vallania, őt is érdekelte a rejtély.
- Sok a Csontvadász az odáig tartó úton – mondta. – Rátok férne egy extra kard. Nem gond, ha elkísérlek?