Velika blogja
Január 31.: Mantax - az egykori Barraki, Toa Hahli - a Mahri víz Toája és én alábuktunk a mélybe, hogy Takanuva feladatát ellássuk. Azt a feladatot kaptuk, hogy keressük meg a víz alatt Metru Nuit, ahol reményeink szerint olyan véseteket találunk, ami megmutatja célunk eredeti helyét, Artakha birodalmát.
Hahli és Mantax 10000 év alatt térképeket tanulmányoztak és rajzoltak. Mantax ex-Barraki révén rengeteg időt töltött a Verem mélyén, ahol sok mindent megtudott a világról. Ezért választotta társunknak Takanuva Turaga Mantaxot. Én csak egy valamit nem értek: én mit keresek itt? Megboldogult Hewkii Toa szavaival élve, "Kő Toa vagyok, ezért úgy is úszok, mint egy kő. "
Február 3.: Egy napja rójuk már a kiokat. Lassan haladunk, hiszen a víz alatt nagy a sötétség. A gépünk rengeteg fénykővel van kirakva, mely fényt ad nekünk az úton. Elég nyomasztó utazásnak nézünk elébe. Mantax egész úton meg se szólalt. Hahli időnként megkérdezte a pontos irányt. A lány Toa vezette a gépet és nálam voltak azok a rajzok, amiket ők készítettek. Egy szűk alagúton mentünk most, melyben időnként szemek meredtek ránk. Ilyenkor Mantax feleszmélt és karmos kezével elhessegette a lényeket. Hirtelen a szűk barlang kitágult és egy hatalmas, vízzel teli térbe értünk. A térképre nézve láttam, hogy beértünk Metru Nui fölé. Ha most nem lenne víz, akkor zuhannánk a föld felé. Hahli hátranézett.
- Irányban vagyunk Velika? - kérdezte tőlem. Felemeltem a hüvelykujjam.
Hahli gázt adott és a gép meglódult. Hamarosan egy csúcsos épületet vettem észre.
Február 8.: A Kolosszeum - melyet még én élőben nem láttam - még így, hogy sötét van, gyönyörű volt. A géppel beúsztunk két tornya között. Mondták nekem, hogy Metru Nui szép város, de még, hogy így is megőrizte pompaságát, az csodálatos. Sajnos nem volt időm tovább figyelni. A gép Onu-Metru felé fordult.
- Régi szép otthonom. - szólt halkan Hahli. Jobbnak láttam, hogy ha nem hozom fel a múltat, ezért nem szóltam vissza.
Mint a megijesztett Gukko madár, Mantax olyan gyorsan ugrott talpra.
- Takea. - szólt és elővette azt a pallost, amit Brutaka adott neki.
Én körülnéztem, de nem láttam semmit. A legváratlanabb pillanatban egy hatalmas kreatúra lökte meg a hajót az irányomból. Majdnem kiestem, de sikerült megkapaszkodnom. Hahli erősen markolta a kormányt, hogy ne legyen semmi baj. Mantax viszont kivont pallossal a cápára esett. A pallosa mélyen beleszúródott a lénybe. A cápa elúszott Mantaxszal. Hahlira néztem, aki bólintott és a gép orra a cápa után fordult.
Február 11.: Furcsa, hogy mire képes egy Toa egy "társáért". A Takea cápa teteme a gép előtt lebegett. Mantax a véres pallossal és Hahli a szintén véres karmaival - no meg fénylő maszkjával - nézte, ahogy a test elkezd emelkedni a felszín felé. A harc rövid volt, de annál brutálisabb. Mantax addig kapaszkodott, míg elérte a lény szemét és kivájta azokat. Ekkor értük utól a géppel a Barrakit és áldozatát. Hahli nem tétovázott tovább. Karmát a cápa farkába mélyesztette, melytől az felbődült. A Toa a Barrakira nézett, az pedig egy gyorsat bólintott. Hahli lemásolta Mantax képességét, miszerint a testét felruházta a mérgek erejével. A két társam egyszerre eresztették bele a mérgeket a lénybe, ami pillanatok múlva elhunyt.
- Ez sem fog több gondot jelenteni. - mondta Hahli és lehúzta a karmáról a vért.
Február 26.: Folytattuk utunkat az Archívum felé. Szerencsére egyikőnk és a gép sem sérült meg. Bár egy picit elsodródtunk a céltól, még mindig irányban voltunk. A gép halkan szelte a vizet. Pár perc után feltűntek a levéltár tárolói. A gép megállt az Archívum alján. Leszálltunk róla. Hahli rögtön adta az utasításokat.
- Rendben. Velika, te mész nyugati irányba, Mantax, te a déli irányba és én pedig északra. Takanuva szerint a véset egy térkép, melyhez csatlakoztatva van egy kő. Ő is csak ennyit tudott mondani. Szóval ideje, hogy minden zeg-zugot átnézzünk. Indulás.
Hahli - szárnyakká módosult uszonyaival - felreppent és "elrepült" északra. Mantax a földbe ásta magát és úgy indult el délre. Én pedig gyalogosan, és egy kicsit lassan elindultam a megadott irányba.