1.
A nap felkelőben volt Arthaka-szigetén. Ahogy egyre fentebb jött a nap egy alak halványvonalai rajzolódott ki. Az alak mellett lassan megjelent több kisebb és nagyobb árnyék is. Mikor az alak felemelte a fegyverét a felkelő nap első sugarai megvillantak rajta és a társaira világítottak. Az alak társai nem mások voltak, mint néhány Glatorian, Toa, Agori és Matoran és akármilyen furán hangzik egy Nagylény is. A Glatorianok és Agorik nem mások voltak, mint: Ackar, Raanu, Kiina, Tarix, Berix, Gresh, Tarduk, Strakk, Metus és egy Skrall. A toák a Toa Nuvák, Toa Mahrik és Takanuva voltak. A matoranok pedig a Voya-nui ellenállás tagjai, az av – matoranok és néhány Metru-nui matoran. Az alak, pedig nem más volt, mint „Toa” Mata nui. A földön mozdulatlanul feküdt száz meg száz exo-toa és rakhsi. Mata nui leengedte a fegyvereit majd szétnézett. Azután felemelte ismét a fegyvereit majd ezt kiáltotta:
- Győztünk! – a Glatorianok, Agorik, Toák és Matoranok követték a példáját és ők is felkiáltottak:
- Győztünk!
Amióta Mata nui Barra magnára érkezet fél év telt el. Ez idő alatt sok minden történt. Legyőzték Tumát, a Skrall és Stronius haddal együtt. Utazgatásaik közben sok új barátra tettek szert. Köztük a Nagy lények egyikére, aki magát Merkutisznak nevezte. Ám nem csak ez történt. Útjuk folyamán megtervezték, hogyan hagyják el Bara-magnát. Egy rakétát terveztek, amellyel el tudják hagyni a bolygót. A rakétának amint elkészültek a tervei, rögtön elkezdték építeni.
A rakétát már két hónapja építették. Ennek meg is lett az eredménye. A rakéta hamarosan elkészült és ennek alkalmából egy ünnepséget rendeztek. Ám Mata nui nem tartott az ünneplőkkel inkább félre vonult gondolkodni. Miközben a csillagos eget nézte a fejében ezek a gondolatok jártak:
- Kérlek titeket, tartsatok ki még egy kicsit. Hamarosan ott leszek és segítek rajtatok. – Ekkor valaki félbe szakította Mata nui gondolat menetét:
- Bocsáss meg, hogy meg zavarlak de már aggódni kezdtem miattad, ezért jöttem. – Aki megzavarta Mata nui gondolatait az Kiina volt.
- Ó te vagy az Kiina. Megijesztettél. – Mata nuit meglepte Kiina viselkedése, mivel inkább vadnak és rámenősnek ismerte meg nem pedig ilyen félénknek és aggodalmaskodónak.
- Bocsáss meg. Nem akartalak téged megijeszteni.
- Semmi baj. Szóval miért is jöttél? Nem hiszem, hogy csak azért jöttél, hogy megnézd, hogy vagyok.
- Ez igaz. Voltaképp azért jöttem, hogy megkérdezzem milyen volt az a hely, ahol éltél?
Mata nui egy ideig gondolkodott majd így válaszolt: - Nos ahol én éltem gyönyörű hely volt, amíg a fivérem ellnem foglalta a testem. – Kiina csodálkozott ezen a válaszon és megkérdezte: - Ezt, hogy érted?
- Nos ezt szó szerint értettem. A fivérem Makuta miatt kerültem Barra-magnára. Tudod én valamikor nem egy egyszerű glatorian voltam, hanem egy egész univerzum irányítója, ahogy az univerzumom lakói neveztek a Nagyszellem.
- Ez szomorú. – mondta Kiina – de hamarosan minden rendbe jön. – Mata nui ekkor olyasmit tett, amit eddig még soha. Kiabálni kezdett:
- Rendben! Rendben! Kiina az univerzumomban csak akkor lesz béke, ha legyőzöm a fivéremet, vagy ha megölöm! - Ezeket, a mondatokat elmondva Mata nui térdre ereszkedett és bocsánatot kért Kiinától. – Kiina így válaszolt:
- Semmi baj. Megértelek. – és átölette Mata nuit, hogy megnyugtassa. Ekkor megjelent Gresh:
- Csak nem zavarok? – Kérdezte mosolyogva a dzsungel glatorian. Mata nui és Kiina elpirultak és gyorsan eleresztették egymást.
- Ő. Gresh miért jöttél? – kérdezte Mata nui.
- Azért, hogy szóljak, hogy indulunk. – ezek után odamentek a rakétához és beszálltak. Már mindenki elfoglalta a helyét. Felszállás közben nem volt semmi gond így pár perccel később már az űrben voltak a céljuk felé. Már egy hét telt el és már majdnem ott voltak. Amikor a bolygóhoz értek valami olyat láttak, amire nem számítottak…
2. Fejezet: Eltűnt társak és egy eltűnt test
A nap már teljesen feljött és az egész sziget immár az ellenállás kezében volt. Itt volt az ideje, annak hogy letáborozzanak. Fáradtak és kimerültek voltak, hiszen hosszú út állt mögöttük. A tábort könnyű volt felépíteni a toák segítségével. Csend volt a egész szigeten. Mindenhol csak a csillagok látszódtak. Mata Nui meglepődve tapasztalta ezt, hiszen tudta hogy fivére nem adja fel ilyen könnyen. Még ha csak egy szigetről van is szó. De érezte, hogy a gonosz még mindig a szigeten tartózkodik. Egyik pillanatról a másikra megnyílt a föld és a csapat felét magával rántotta oda ahonnan jött. MATA nui és az agorik szerencsére megmenekültek.
- Mi történt? - kérdezte rémülten TARDUK. - Azt hiszem még nem teljesen a miénk a sziget. - válaszolta MATA NUI.
- Akkor is mi volt ez?- Magától nem nyílik meg a föld. - mondta dühösen TARDUK. - Azt hiszem ARTHAKA szigetének valódi ura, nem akarja hogy itt legyünk. - válaszolta MATA NUI.
- És mégis ki az?- kérdezte RAANU. - Hát nem más, mint TREN KROM. Egy rémisztő külsejű lény, akinek az a feladata, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsen az univerzumban. És úgy látszik, nem szereti a hívatlan vendégeket.
Ez alatt a föld alatt az ellenállók mindegyike egy kő ketrecben raboskodott. Egy ismerős hang szólalt meg. - Veletek meg mi csuda történt itt? - kérdezte LEWA nuva.
-LEWA! - szólt TAHU NUVA. - Hiszen te eltűntél????- De hogy tűntem el itt maradtam TREN KROMMAL ahova se a BOHROKOK se az EXO toák nem tudnak bejönni.
- Oké! Megértettük! De elengednél minket? - kérdezte TAKAnuva.
- Nem! - válaszolta egy mélyről jövő hang. - Miért kérdezte TAKANUVA. - Azért mert ez egy próba a ti vezetőtöknek. Ahhoz hogy kiszabadítson, titeket meg kell találnia belső önmagát, és ha le akarja győzni fivérét, akkor meg kell tanulnia, hogy nem lesznek mindig ott a bajtársai-válaszolt TREN KROM.
A rakétában ülők meglepve tapasztalták hogy az egykor vízzel borított bolygó olyan száraz, mint BARA MAGNA volt. Az egész bolygón egy árva csepp vizet sem lehetett látni. - Eltévedtünk? Lehet hogy ez nem is az a bolygó. Mondta STRAKK. - De az nézzétek! Ott a nyoma a testemnek. Válaszolta MATA NUI. MAKUTA biztos ezt tervezi a többi bolygóval is.
Ha nincs itt a tested, akkor hogy találjuk meg? - kérdezte KIINA. - Se hogy! - válaszolta MERKUTISZ. Ha nem találod azt, akit keresel hagy, hogy ő találjon rád.
Mit mondott? - kérdezte STRAKK.
Azt hogy hagyjuk, hogy makuta keressen meg minket. Hiszen az életmaszkját én viselem és nem sokára szüksége lesz rá. Ha pedig igen nem sokára keresni kezd minket. Akkor most mi lesz? - kérdezte ismét STRAKK. Leszállunk és letáborozunk.
Nem sokkal azután hogy mindenki elkezdte építeni a tábort és a mérnök agorik ellenőrizni a rakétát MATA nui ismét félre vonult. Megpróbált kapcsolatba lépni fivérével hátha a nyomára akad. Sikerült de olyan szörnyű dolgok tárultak szeme elé melyeket nem is akart látni.
Ekkor oda jött KIINA és megkérdezte tőle. - minden rendben van?
- Nincs. Szörnyű dolgokat, láttam és mi lesz, ha már nem tudjuk őket rendbe hozni?
- Minden rendben lesz biztos, vagyok benne és megfogta MATA NUI kezét. ÉS együtt felpillantottak a csillagokra melyek között talán még béke honol...
3. Fejezet: Mata nui teste
Mata nui és Kiina együtt nézték a csillagokat. Egy ideig egyikük sem mondott semmit, majd Kiina kérdezett valamit Mata nuitól:
- Mata nui. Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az? – Mata nui egy ideig gondolkodott majd így válaszolt:
- Hát, amit kívánnék? Az-az lenne, hogy a testvérem helyett inkább én álltam volna át a sötétség oldalára.
- De miért? – kérdezte meglepődve Kiina.
- Azért mivel én vagyok a nagy szellem. És mivel én vagyok a nagy szellem ezért, még ha az életem árán is de nem hagyhatom, hogy akár egy matorán akár a fivérem meghaljon vagy a sötétség oldalára, álljon.
- Á. Most már értem. - Ekkor megjelent Gresh.
- Úgy látom, mostanában elég sokat vagyok ott ahol magánbeszélgetések, folynak. - De ezúttal nem volt egyedül Merkutisz is vele volt.
- Szép beszéd volt Mata nui. - mondta Merkutisz. Mata nui egy kicsit zavarban volt hogy megint Kiinaval együtt látják így kicsit habogott.
- G-gresh, M-merkutisz miért jöttetek? - kérdezte.
- Nos csak az történt hogy Merkutisznak sikerült nagyjából bemérnie a tested tartózkodási helyét.
- És pontosan most hol tartózkodik? - kérdezte Kiina.
- Egy dzsungellel fedett bolygón tartózkodik. - válaszolt Merkutisz.
- Ha most indulunk akkor akár három nap alatt, elérjük a bolygót. - mondta Gresh.
- Rendben akkor szóljatok mindenkinek, elérkezett az indulás ideje. Mata nui és Kiina egymásra néztek, és elindultak együtt a rakéta felé.
3. NAPPAL KÉSŐBB
A Rakétában utazók szeme elé csodálatos látvány terült. Az egész bolygót erdők és tavak borították.
- Hol van a tested? - kérdezte Kiina.
- Nem tudom biztos az üzemmódjának megfelelően, hogy elrejtőzzön, beásta magát a bolygó ökoszisztémájába.
- Akkor most, hogy találják meg? - kérdezte ismét Kiina.
- Majd kapcsolatba lépek vele telepatikus úton. Mata nui elméjével kapcsolatba lépett fivérével. - Véged van testvér, nem nyerhetsz, és ha azt hiszed sokáig élni, fogsz, akkor nagyon tévedsz. - mondta Makuta.
- Sikerült!- mondta Mata nui. Ott szálljunk le, majd induljunk dél-keletnek, ott fogjuk megtalálni. – Ezzel elindultak. Már régóta mentek. Egyszer Gresh felbukott egy kőben. Mérgében ezt mondta:
- Hogy a homok vihar törné ketté. – ez a kijelentés elég nevetséges volt ugyan is ezen a bolygón nem volt annyi homok, ami egy viharhoz elegendő lett volna. Már elég messze voltak, amikor Mata nui eszébe jutott valami és megálljt parancsolt.
- Most miért álltunk meg? – Kérdezte Tarix.
- Azért mert lehet, hogy azt kerestük, amiben Gresh felbotlott.
- Hát akkor mit ácsingózunk még itt? – kérdezte kicsit hőbörögve a Skrall. –Induljunk.
Mikor visszaértek megnézték közelebbről azt a követ látták, hogy egy nyílást zár le. Miután kinyitották és leereszkedtek szörnyű látvány, fogadta őket odalent…
4. Fejezet: Az árnyak hatalma
Mikor a glatorianok, agorik és a többi Barra magnai leereszkedettet, szörnyű látvány fogadta őket! Mindenfelé halott matoranok voltak. A bohrokok többsége is ugyanerre a sorsra jutott.
- Mi történt itt? - kérdezte ijedten Kiina.
- A fivérem úgy látszik hamarabb, megtetette, mint ahogy gondoltam. A látomásaimban is már láttam ezt, csak nem gondoltam hogy ilyen hamar megteszi.
–Sajnálom - mondta Kiina és megfogta Mata nui vállát hogy, megvigasztalja.
Ahogy felértek még szörnyűbb dolgok fogadták őket. Az egykor dicső és nagy Metru nui romokban hevert. Mindenfelé Teridax csatlósai járkáltak fel alá.
Egyik pillanatban Mata nui alatt beszakadt a föld.
- Jól vagy fényes? - kérdezte Gresh.
- Igen semmi bajom. - Mata nui tudta hogy ez nem a véletlen műve.
- Megmentő, nem hittük volna, hogy még időben ideérsz. - szólt az egyik, bahrag.
- Mi történt a fészketekben? - kérdezte Mata nui.
- Teridax csatlósai betörtek, és akit értek azt megölték. A nővéremet is megölték már csak én, maradtam.
- Ez szörnyű. - mondta Kiina.
- Te, kivagy? - kérdezte Cahdok. - Én Kiina vagyok Mata nui bajtársa.
- Cahdok hol vannak a toák? - kérdezte Mata nui.
- Elrejtőztek az archívumban, ahova se rakhsi se exo toa nem tud bemenni.
- Köszönjük Cahdok ígérem, megbosszuljuk testvéred és hordád halálát.
Ezek után a két glatorian kimászott a barlangból és elkezdték megbeszélni a többiekkel, hogy hogyan tovább.
- Mi lesz? Az ellenség sokkal többen van, mint mi. Ha nem találjuk meg a toákat vagy ellenállókat akkor végünk. - mondta Branar a skrall.
- Nyugalom megtaláljuk őket. – mondta Mata nui. Ekkor rájuk rontott valaki, akire nem számítottak.
- Erre gyertek erre - mondta egy matoran. - Ki vagy te? - kérdezte- Crotessius.
- Egy barát. Kövessetek, ha élni akartok. - Követték a matoránt aki, egészen az archívumba vezette őket a földalatti alagúton. Mikor beléptek mindenki fegyveréért nyúlt.
- Kik vagytok ti? - kérdezte az ellenállás vezetője Tahu nuva.
- Én vagyok Mata nui a nagy szellem.
- Ha te vagy bizonyítsd be nagy pajzsú. - mondta ismét Tahu nuva.
Ekkor Mata nui „sisakja” világítani kezdett és a sebesült és halott matoranokat egyik pillanatról a másikra életre keltette és meggyógyította.
- Most már hiszel nekem? - kérdezte Mata nui. Ekkor valaki olyan szólalt fel kire nem számított senki.
- Tényleg ő az. Más nem tudná így használni az élet maszkját, aki felszólalt az nem más volt, mint Tuyet toa. Ekkor mindenki Mata nuira nézett és letérdelt a nagyvezér elé, hogy így fejezzék ki tiszteletüket iránta.
- Ezt azért nem kéne! Elvégre most én is olyan harcos vagyok, mint ti! – így válaszolt Mata nui a toák és matoranok reakciójára.
- Ez igaz, hogy ő a Mata nui, de kik azok a húhafuracsa maszkos alakok? – kérdezte egy le - matorán akinek Konma volt a neve. A toák ennek a mondatnak hallatára gyorsan elővették fegyvereiket és a glatorianokra tartották azt. A glatorianok is a fegyvereikért nyúltak ám még mielőtt bárki is egy kisebb harcot indított volna Mata nui közbe avatkozott:
- Állj. Tahu ők nem Makuta oldalán álnak. Ők segíttették a visszatérésem.
- Ezt elhiszzük. De miért ilyen fura kinézetű a maszkjuk? – kérdezte Tahu.
- Azért mert ezek nem maszkok, hanem sisakok veder fejű! – válaszolt Gresh.
- Mit mondtál? – Tahu egy kicsit mérges lett és Gresh-hez vágott egy kisebb tűzgolyót.
- Ezt, hogy csináltad? – kérdezte rémülten Gresh.
- Hogy érted ezt? – kérdezte kissé furcsállva Tahu. – Talán nincs elemi erőd.
- Milyen erőm? – kérdezte meghökkenve Gresh.
- A glatorianoknak nincs elemi erejük. – erre Mata nui adta a választ. Ezt minden toa és matorán furcsállta, hogy léteznek olyan toa szerű lények, akiknek nincs se, maszklyuk se elemierejük.
- Ez elég fura. – mondta Onua.
- Igen az. –Mondta Pohatu.
- Na mindegy. – mondta Mata nui. – Inkább azzal foglalkozzunk, hogy hogyan szerezzük vissza a testem Makutától. – Ezt mindenki helyeselte és ezzel megkezdték a tervezést, hogy visszaszerezzék Mata nui testét.
5. Fejezet: A terv megszületik
Mata nui a glatorianok és agorik a maradék ellen álló matorannal és toával együtt elkezdték a tervezést, hogy visszaszerezzék az egyik szigetet Artakha szigetét. Mindenki felvetette az ötletét. Volt, aki azt javasolta egyszerűen rohanják le a szigetet és lesz, ami lesz. Volt, aki úgy gondolta, hogy egyelőre még nem kéne támadni inkább információkat, kellene gyűjteni. Sok alternatíva felmerült ám mindegyiknek volt valami hibája.
Egy nap mikor mindenki harci gyakorlaton vett részt egy ga - matoran nem volt jelen névszerint Noli. Jó okkal nem vett részt a gyakorlaton hisz igen súlyos sérülései. Őt egy őrjárat közben találták meg társai pár nappal Mata nuiék megérkezése után. Ám annak ellenére, hogy Mata nuié volt az élet maszkja sajnos még nem tudta teljes mértékben használni az erejét így csak részlegesen tudta meggyógyítani. Nolira mindig felváltva vigyáztak vagy egy matorán vagy egy agori ügyelt rá. Jelenleg Photok vigyázott rá. Ám hamarosan leváltotta őt Tarduk.
- Na végre váltás. – mondta kissé panaszkodva az av - matoran.
- Örülök, hogy felválthatlak. Még mindig meglátszik a sisakomon az a vágás, amelyiket Raanu ejtett. Most őt a legnehezebb legyőzni. Még Tanma is nehezen boldogul vele.
- Na ezt meg nézem. Ja jut eszembe karmos. Vigyázz a kislánnyal nagyon őőő… izé… „harapós”. – mondta kicsit gúnyolódva Photok és már indult is a gyakorlótérre. Tarduk nem tudta, hogy Photok viccelődik vele vagy igazat, mond mivel ő most először vigyázott Nolira. Amint belépett abba a szobába ahol a lány tartózkodott megtudta az igazat. Noli mivel még nem találkozott Tardukkal azt hitte, hogy ellenség ezért jól fejbe kólintotta a mankójával. Pár perccel később Tarduk felkelt és most már inkább gondolta úgy, hogy jobb lett volna a gyakorló pályán maradni, mint vigyázni a ga – matoranra.
- Au. A fejem. És én még azt hittem, hogy Raanu az erős. – mondta orra alatt a dzsungel agori.
- Ne, hogy közelebb gyere! – mondta egy halk, de mégis fenyegetőlány hang.
- Ki? Én? Hé álljunk meg egy pillanatra. Én nem bántani akarlak, hanem segíteni.
- Na persze!
- Az ördögbe. Photoknak igaza volt. Te tényleg „harapós” vagy.
- Hé. Ilyet nem illik egy lányra mondani! – mondta Noli és ezzel végig mérte Tardukkot.
- Az sem valami illendő, hogy így nézel valakit! – mondta kissé zavarban Tarduk. Noli akart volna megint valamit mondani, ám egy kissé túlerőltette magát és elájult. Miközben eszméletlen volt egy látomása volt. Látta, hogy mit kell tenniük, hogy visszaszerezzék Arthaka szigetét.
Fél órával később arra ébredt, hogy Tarduk kezében fekszik, és ő megkönnyebbülve néz rá.
- Hú hála az égnek azt hitte… - Tarduk nem tudta befejezni a mondatát mivel Noli úgy felképelte, hogy a fal adta neki a másikat.
- Perverz!
- Kösz a hálát, azért amiért itt egy órán átaggódtam érted! Ahogy elnézem te nem az a hálálkodó típus vagy!
- Hívd ide Mata nuit.
- Először felképel, majd követelőzik, na mind egy. – Tarduk pár perccel később Mata nuival tért vissza.
- Miért hívtál kicsike? – kérdezte Mata nui.
- Azért mert tudom, hogy foglaljuk vissza Arthakát.
- Na persze. – mondta Tarduk kicsit gúnyolódva.
- Ne akard, hogy megint felképeljelek! – fenyegetőzött Noli.
- Na gyere csak! – Az agori és matorán majdnem egymásnak estek de Mata nui megállította őket és megkérte Nolit, hogy fojtassa, aki elmondta, hogy mit látott…
6.Fejezet:Arthaka visszafoglalása
Este volt. Néhány homályos alak futott Arthaka szigetének partján rashik és exo - toák elől menekülve. Az egyik alak legyintett egyet a kezével és a csapat két részre oszlott. Az első csapat a dzsungel felé a második a hegyek felé. Az első csapat tagjai Gresh, Kongu, Tarduk, Tanma és egy pár le – matorán amikor már eléggé bent voltak a dzsungelben kidöntött egy pár fát, amik agyon ütötték az exo – toákat és rakshikat. Akik a hegyekbe mentek Hewkii, Pohatu, Photok, Crotessius, Velika és egy Vekar nevű po – matoran annyira felcsalogatták az ellenfeleiket, hogy azok már csak le tudtak volna menni. A csapat viszont meg gyorsította a lemászásukat úgy, hogy egy elég mély üreget vájtak a hegybe. Szinte minden exo- toa és rakshi a gödörbe esett ám egy rakshi még valamennyire kívül volt az üregből. Crotessius végezni akart vele ám e helyett mind a ketten meghaltak, mert a rakshi megragadta a lábát és magával rántotta a gödör legmélyére.
Valamivel arrébb a két helyszíntől egy harmadik csapat a rakshik és exo – toák táborhelye felé tartott. A két csapat a feladatát elvégezte. Elterelték a legtöbb ellenfelet így a többiek könnyedén eljutottak a céljukhoz. A harc elkezdődött. A harc közben sok matoran megsebesült, és ami ebben a legfurcsább volt, hogy nem az ellenféltől, hanem az egyik ellen álló sértette meg a matoranokat. Az agorikkal az áruló nem törődött. A harc hevében csak is Merkutisznak tűnt fel, hogy valaki közülük nem az ellenfelet, hanem inkább a matoranokat támadja. Az ellenállók közül sokan elfáradtak. Mata nui ezt látta és jelzett Merkutisznak és Takanuvának. A két harcos összenézett majd bólintottak és egybe olvasztva az erejüket egy hatalmas végső csapást mértek ellenfeleikre.
A nap felkelőben volt a szigeten. Ahogy egyre fentebb jött a nap Mata nui alakjának halvány vonalai rajzolódtak ki. Mata nui mellett lassan megjelent a többi harcos árnyéka is. Mikor Mata nui felemelte a fegyverét a felkelő nap első sugarai megvillantak rajta és a társaira világítottak. A földön mozdulatlanul feküdt száz meg száz exo-toa és rahaksi. Mata nui leengedte a fegyvereit majd szétnézett. Azután felemelte ismét a fegyvereit majd ezt kiáltotta:
- Győztünk! – a Glatoriánok, Agorik, Toák és Matoránok követték a példáját és ők is felkiáltottak:
- Győztünk! – Minden harcos ez után a kiáltás után majdnem összeesett elvégre egy egész szigetnyi rakshival és exo – toával harcoltak. Mindenki ünnepelt és gratuláltak egymásnak. Mata nui és Merkutisz viszont valamiről beszélgettek. Merkutisz elmondta, hogy mit látott a harc folyamán és figyelmeztette Mata nuit, hogy legyen óvatos, elvégre nem lehet tudni ki az áruló.Ezek után mindenki a táborhely felépítésével volt elfoglalva kivéve Mata nuit,Taka nuvát és Merkutiszt.
-Nos ki az áruló??- kérdezte Taka nuva.-Láttam amint megölt több matoránt,és még a holttesteket is megsemmisítette.-válaszolta Merkutisz.
-Rendben de akkor is ki volt az???Talán Teridax egyik szövetségese???-szólt Taka nuva.Ekkor megjelent Gali nuva aki meglepetten nézett a tanácskozókra.-Te mit keresel itt???-kérdezte Merkutisz.
-Azt hiszem pár hónapi kutatás az archívumban csodákra képes.A régi matoran vésetek egy személyt említenek ki valaha matorant gyílkolt.-válaszolta Gali.-Na és ez a valaki köztünk van???-kérdezte MATA nui.-Sajnos igen.Gali rámutatott Toa Tuyetre aki éppen fegyvereit tisztogatta.Megbeszélték hogy amint elkészült a tábor és mindenki kipihente magát kifaggatják hogy ő volt e.Miután ezt megbeszélték mindenki elment a dolgára.Gali azzal töltötte az estét hogy a csillagokat tanulmányozta.Mikor éppen le akart jegyezni valamit valaki megzavarta őt!!!
-Nem zavarok???Mert úgy láttam hogy el vagy foglalva.-szólt Gresh.
-Nem zavarsz gyere ülj csak le.-válaszolt Gali.-Csak azért jöttem mert láttam hogy kicsit ideges vagy,valami nagyon gyötör téged.-mondta Gresh.
-Ez igaz--válaszolt GALI.Az egész estét azzal töltötték hogy beszélgettek.A női toát meglepte hogy Gresh milyen sokat tud a harci technikákról.A dzsungel glatoriánt pedig érdekelték az univerzum titkai.Gresh egyszer csak megfogta Gali kezét.Gali egy kicsit elpirult ettől.Tahu ekkor pont meglátta hogy Gali, Greshesel van.
Miután Gali távozott a tűz toa oda ment hozzá.-Szeva dzsungel harcos!!!!!-szólt Tahu.-Látom együtt voltál Galival.-Igen-válaszolt Gresh.
-Na idefigyelj nem tetszel nekem!!!!!!!Gali az én húgom érted???Szóval ha még egyszer meglátlak vele,azt megbánod-mondta fenyegetőzve Tahu.
Eközben Tarduk kicsit kimozdult a sátrából mert nem tudott aludni.Észrevette hogy Noli az eget bámulta.
-Szia!!!!!!-mondta Tarduk.Az agori azt várta mikor kever le egyet neki a lány.Szia!!!-válaszolt Noli.Noli egyszer csak megszólalt és bocsánatot kért Tarduktól amiért a múltkor megütötte.-Semmi baj!!!!-válaszolta az AGORI.Ekkor NOLI egy puszit adott Tarduk sisakjára.Ettől Tarduk kissé elpirult.A két kicsike ezek után megfogta egymás kezét és együtt felnézett a csillagos égre..........................
7. Fejezet: Az olmak kanohi viselője
MAZEKA és társa TERIDAX együtt, már napok vagy hetek óta barangoltak a Déli szigeteken de eddig senkivel sem találkoztak. Miközben folyatták útjukat Mata nui visszaemlékezett a visszatérésére és azon gondolkodott, hogy mi tévő lesz.
Eközben a sziget alatt a foglyok egyikének sikerült kiszabadulnia. Aki kiszabadult az TUYET volt.
- Mata nui akkor mit tegyünk? - kérdezte RAANU.
- Nos igazából nem tudom, mit tegyünk-mondta MATA nui.
- De én igen! - ekkor megszólalt valaki, akire senki nem számított.
Aki megszólalt az MAZEKA volt, kísérőjével együtt.
- Te, kivagy? - kérdezte MAZEKA mert még soha nem látott ilyen kinézetű toát.
- Nos én MATA nui vagyok az ellenállás vezetője.
Ekkor MAZEKA és társa letérdelt eléje, hogy így fejezzék ki tiszteletüket.
- Nem kell a tisztelgés, most csak egy harcos vagyok.
- Ki a kísérőd MAZEKA? - kérdezte TARDUK.
- Nem más, mint TERIDAX. - válaszolta MAZEKA.
Mindenki furcsállta kinézetét, de a matorán elmagyarázta nekik, hogy mikor VULTRAZZAL harcolt átkerültek egy másik dimenzióba. Ott ő TERIDAXOT választotta kísérőként.
MATA nui beavatta mindenbe MAZEKAT és elmondta neki, hogy nem tudja teljesen használni az ignikát, pedig szükséglenne rá.
Ekkor felszólalt a fehér páncélzatú TERIDAX.
-A gonosz másom és ezen univerzum ura egy újfajta EXO TOÁVAL le akarja rombolni ODINÁT ahol egy fontos szövetséges található. Az áruló meg akarja semmisíteni a SKARABEUSZ fegyvert. Egy harcos visszatér és segíteni fog minket.
- És pontosan ki az? - kérdezte MATA nui TERIDAXOT
- Az, akinek maszkjával egybeolvadt az olmak kanohi. - válaszolta.
- Aki viseli az olmak kanohit? Az meg ki lehet? – Kérdezte társaitól Mata nui.
- Sajnos mi tudjuk. – Mondta Hahli.
- Na és ki az, hogy sajnos, hogy tudjátok? – Kérdezte Metus kissé gúnyolódva.
- Vezon az. – Szólalt fel rideg mély hangon Jallar.
- Vezon? Az meg ki? – Kérdezte Berix.
- Ő valamikor az élet maszkjának őre volt. De miután legyőztük börtönbe, vetették. – Válaszolt Naparu.
- Akkor egyszerű a dolgunk. – mondta Brannar. – Csak meg kel keresnünk ezt a Vezont és a gondjaink meg is oldódtak.
- Az nem lesz olyan egyszerű. – Mondta Hewkii.
- Na és miért?
- Mert Vezon jelenleg nem ebben a dimenzióban van. – Válaszolt Takanuva. A galatorianok, agorik, matoranok és toák nagy bajban vannak elvégre, aki segíteni tudna rajtuk az egy másik dimenzióban, van és hamarosan nem csak ez az egy gondjuk lesz…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
