Vultraz hangos csattanással csapódott a falnak. Kapura utána ugrott és magma kardját a falnak támaszkodó matoran nyakának szegezte. Szikrák pattogtak ki a penge éléből.
- Mik voltak azok az árnyék energiák? – üvöltött a Tűz Toája. – Válaszokat, most!
A matoran fogain át préselve mondta ki a szavakat:
- Ti … Toák … gyengék vagytok.
Kezét ráerőltette a kardra. Árnyenergia cikázott át ujjain, mely a pengét darabokra marta. Kapura ezt látván a fegyverét elhajította. Maszkját aktiválta és a mozgás erejével Vultrazt átvágta a szemközti falnak.
Közben Photok és Onua is felkelt a rövid eszméletlenségből. Mindketten nézték, hogy Kapura kezei vörösen kezdenek felizzani, majd fényes sárgába váltanak át.
- A Toa ereje nem a fegyverében rejlik. – mondta, amint közelebb lépdelt a feltápászkodó árnyhasználóhoz. – Az igazi erőnk belülről jön, ha akarod mondhatjuk így a szívkövünkből.
Kapura karjait a matoranra szegezte.
- És az enyém most nagyon dühös.
- Kapura, álljál le! – ordított Onua és már szaladt is a tűz Toa felé.
A sárgán izzó kezek robbantak, tűznyaláb indult ki belőlük, mely rögtön belecsapódott egy akkor kiemelkedő földfalba. A robbanás ereje mindent beterített. Photok még a nagy fényesség előtt annyit látott, hogy Vultraz árnyenergiát használ magán.
Nehéz levegőt szagolt Photok. Régen érzett ilyet. Ahhoz hasonlított mikor régen megjelentek a Makuták Karda Nuiban és arra mikor az univerzum méretű evakuáció volt. Rossz érzés volt ezzel a szaggal szembe nézni ismét.
Viszont a fény Toája egy dolognak örült: a szeme csukva. Szóval csak álmodhatta az elmúlt eseményeket? Lehet arra nyitja ki a pillanatokban a szemét, hogy Dalu kopog az ajtóján, hogy ideje van az ügyeletnek.
A szemei kinyíltak és csalódott volt. Fényköveket látott a mennyezeten lógni, amik közül pár haloványan világított. Ez nem az ő szobája.
- Photok! – szólt valaki elfulló hangon. Dalu Toa lépett hozzá. – Hogy vagy?
- Nem tudom. – szólt vissza Photok. Valóban nem tudta, hogy jól érzi-e magát vagy rosszul. – Hol vagyok?
- Ápoló teremben. Nagyon szépen szétvertétek magatok ti hárman odalenn. – mondta nyugodt hangon a lány.
- Mióta fekszem? – kérdezett vissza.
- 3 hete. – válaszolt halkan Dalu.
Vultraz! Most azonnal beszélnie kellene valakivel, aki elhiszi neki, amit beszél. Takanuva Turaga kell neki.
- Figyelj Dalu, lehet nem hiszel nekem, de valamit elkell mondanom, Vultraz …
- Árnyenergiára tett szert és rossz dolgokban sántikál? – fejezete be a mondatot. – Igen tudjuk, ez már megtörtént.
- Sikerült megtalálnotok, sikerült legyőznötök? – Ült fel a fekhelyén Photok. Fájdalom nyilalt az oldalába.
- Nos valamiről lemaradtál … csuklott el a Víz Toa hangja.
- Miről? – vágta rá rögtön Photok.
Dalu az ablak felé biccentett. A fény Toája nehézkesen felkelt, az ablakhoz sétált és kinézett.
A levegő fémes, vörös színű volt. Ricsaj, robbanás, dörgés, üvöltés, sikítás hallatszódott fel. A távolban az új Kolosszeum füstöt öntött magából.
- Háború tört ki … és Vultraz a vezetője. – mondta Dalu.
A Biofan lakossága
Indulás: 2005-04-21
Matoran Csevegő
Ha valamelyik Matorannak vagy Agorinak problémája van ide írja meg! Ha viszont csak beszélgetni akar, akkor is! :)
Csak szigetlakóknak!