6.

Photok a víz felszínére kormányozta a gépet. Nem volt jó állapotban a masina, de még alkalmas volt a repülésre. Az üzemanyag kifogyott és ezért is szállt le. Meg azért is, hogy megvizsgálja, hogy meghalt-e Radiak. Akárhogy keresgélt, nem talált holttestet.

- Nem hittem volna, hogy ennyi marad csak belőle - a nagy semmi.

Photok lecsukta a tartályt és megvizsgálta a gép eghibásodott részét. Takanuva nem mondott semmit neki, hogy mi lesz akkor mikor a gép megsebesül. Fejét vakargatta és gondolkodott, hogy mit csináljon.

A fény Toája újra Takanuva szobájában ült. A turaga az ablakból kémlelt az alanti lényekre.

- Szóval megfulladt? – kérdezett vissza Takanuva.

Photoknak már kezdett az idegére menni, hogy már harmadjára kérdi meg: - Igen. Meghalt.

Takanuva nem nézett a Toára, csak tovább nézett kifele az ablakon. A fénybotjára vetődő fény visszaadta a régi csillogást, mely a turaga előtti idejére emlékeztette magát.

- Rendben van Photok. Elmehetsz. Csatlakozz testvéreidhez.

- Turaga, lenne egy kérdésem. – állt meg Photok az ajtó előtt.

- Kérdésekből sok van. Válaszokból kevés, de mondd, barátom.

- Hol találom az Azonosítatlan Tárgyak Termét? – kérdezte Photok.

- Meglepő, hogy mennyi titoknak hitt dolog kerül napvilágra. – Takanuva megfordult és a Toára nézett. – Mivel te is a védelmi gárda tagja vagy, jogod van megtudni. De mielőtt elmondanám, én azt kérdezném meg, hogy mit akarsz ott megkeresni.

- Turaga, ha én azt tudnám. – mosolygott udvariasan Photok.

Közben a Királyság egy eldugott és kevésbé ellenőrzött helyén egy Vultraz nevű Matoran épp a legrosszabb napját élte át. A találmánya csődöt mondott. Dühösen a zúzóba dobta a tárgyat. Mérgében utána az asztalra csapott. Akárhogy is visszatért a fény a testébe, még mindig úgy érezte, hogy ő az árny oldalhoz tartozik. Panaszra nem lehet oka. Legfőbb ellensége Mazeka odaveszett, Makuta már nem létezik és mindennel el van látva ami egy jobb élethez kell. De mégis. Hiányzik neki a régi „gonosz” önmaga. Fújt egyet és hátát a falnak vetette.

PSZT!

Vultraz felkapta a fejét. Tisztán hallotta a pisszegést. *A képzeletem játszik vagy van itt valaki.*

- Mennyire bizonnyal, hogy van. – susogta a semmi.

Vultraz elugrott a faltól és valami pengeféleséget rántott elő.

- Azzal nem mész semmire az árnyék ellen Vultraz.

- Hol vagy és mi vagy? – bár a második kérdésre tudta választ, legalábbis áhítozott rá.

- Makuta vagyok. – hallatszott a válasz.

- Ma…ma…makuta? – Vultraz kezéből kiesett a penge és térdre rogyott.

- Van valami amit megtehetnél nekem. – hallatszott a kéjes mondat.

Photok a folyadékcsövekben száguldott át a metropoliszon. Közben azt a tárgyat nézegette, amit az Azonosítatlan Tárgyak Termében keresett. Egy kő. Titkos és veszélyes hatalmat tulajdonítottak neki Karda Nuiban. Tudta, hogy ez nagy valószínűséggel nem igaz, de ha mégis akkor képes lesz megalkotni vele a tervét. A tervét, ami segítségével képes lesz megalkotni az új barátait; a régieket új kiszerelésben. Viszont muszáj beavatnia a tervébe két személyt.