Toa Photok - Az egyetlen árnyék nyomában

írta: Gallai Péter

1.

Photok Toa bólintott. Takanuva Turaga a vállára helyezte a kezét és szólt.

- Köszöntelek a Királyság Toa csapatában. Mától te töltöd be Tanma szerepét.

- Köszönöm a bizalmat Turaga. Bízhattok bennem. - mosolygott a Toa.

Takanuva még egy mosolyt villantott Photokra és elköszönt. Defilak Toa lépett oda hozzá.

- Hát igen Photok, most már te is védő vagy. Szegény Tanma, de biztos örülne, ha látná, hogy te örökölted a posztját.

- Igen. - mondta bús-komoran Photok.

- Na, de én most mentem, mert ellenőriznem kell a délnyugati pilléreket. Ki tudja meddig bírják ki.

- Rendben testvér. - bólintott a sarokban álló Balta Toa. Ugyanis még voltak rajtuk kívül.

- És most mi lesz a Királysággal? - kérdezte Dalu Toa, aki az ablak melletti falnak támaszkodott. - Az utolsó Makuta is elpusztult. Elvileg nincs semmi, mely visszatartaná a békét.

- Pontosan húgom. - bólintott rá egy széken ülő Toa, Velika Toa. - De vége van már a viharnak? - kérdezte drámaian.

- Bízzunk benne, hogy igen, Velika. - válaszolt Photok.

A következendő napokban Photok és Velika segített megjavítani egy pillért, mely a Királyság északi részén helyezkedett el, nem messze a Sötét Vadász lakhelyektől. Photok furcsának találta, hogy ennyire megsérült az a pillér, melyen dolgoztak Velikával. Több nagyobb és erősebb repedés is látható volt, melyet a víz vagy a vízi Rahik nem csinálnak. Photok közelebbről is szemügyre vette. Látta a karcolásokon a sötét foltot. Árnyék.

- Nézd Velika! - szólt a társának.

Velika a kötéllel - amivel lelógtak a pillérek szélére - odalengett. Ő is megnézte a vájatot.

- Ez bizony árnyenergia. - biztosította Photokot.

- Hogy kerülhetett ez ide? - kérdezte a Fény Toája. - Minden Makuta elpusztult.

- Igen. Ez legalább olyan rejtélyes, mint Teridax elméje volt. Szóljunk Takanuva Turagának. Ő fogja tudni mit tegyünk.

- Nem lehetne egyszerűen csak egy fénynyalábbal megsemmisítenem? - vetette fel Photok.

- Photok. Még csak két napja vagy Fény Toa. Tanulnod kell még. - hordta le Velika.

- Jó van na. - válaszolt Photok. - Siessetek vissza. Én addig itt maradok.

Velika bólintott és már mászott is fel a kötélen. Photok egy kis mélyedésbe leült és onnét szemlélte a vizet. Az árnyék egy igen érdekes és kegyetlen anyag. Képes haragot és bosszút kelteni az élőlények életében. Nem számít mekkora barátok vagy ismerősök, az árnyék mindent felemészt. Nagyon jól tudja ezt Photok. Hiszen ez miatt veszítette el a legjobb barátját, Radiakot is. Annakidején együtt teremtették meg Karda Nui falujának "seregét". Szép idők voltak. Egymást edzették. Akkor senki sem hitte, hogy egyszer ellenségek lesznek. Makuta Antroz volt az aki egy árnypiócával megfertőzte Radiakot és sikerült a kra-matoranok oldalára állítania. Miután Matoronak nem sikerült Mata Nuit életben tartani, Mata Nui Rendje akcióba lépett. Egy titkos vonalon keresztül bejutottak az Univerzum Magba (melyet már ostromolt a mutagén víz) és kimenekítettek minden av-matorant. A Makuták addigra eltűntek. Utólag kiderült, hogy Teridax Makuta szívta magába őket. Így a kra-matoranok magukra maradtak. Gyorsan cselekedtek a Rend tagok és a Toák. Botar, Trinuma, Lewa Toa, Brutaka és Lesovikk Toa erejüket felhasználva elkülönítették a kra-matoranokat. Ott egy Klakk segítségével helyre hozták az árny és fény egyensúlyt bennük. Csak egy matorant nem találtak meg. Radiakot. Photok hosszú ideig győzködte az akkor már Turagaként létező Takanuvát, hogy hagy menjen el megkeresni társát. De a fiatal Turaga nemet mondott. Azóta csak az emlékeiben él.

A Toa mélyet sóhajtott és tekintete tovább fordította a tükröződő vízen.

Egy szemet pillantott meg. Photok azt hitte káprázik a szeme. Megtörölte, de nem. A szempár ott volt még mindig.

- Ki vagy? - kiáltott le a vízre.

A szempár felvillant, majd összeszűkült. Ekkor egy hatalmas árnysugár csapódott ki onnét. Photoknak kevés ideje maradt, hogy elugorjon, de sikerült. A szabad légtérben egymagában lógott. Az árnysugár, ha nem is találta el őt, de az oszlopot igen. És az árnysugár sem akart elmúlni. Sőt! A méretei egyre nőttek. Photoknak gyorsan kellett cselekednie. Az árny nagyon gyorsan bontotta le a protoacélt. Koncentrált. Összpontosított a maszkjára. Az oszlop nagyon gyorsan és hangosan reccsent. A Fény Toája mindenét a maszkra erősítette. Fentről sikítások hallatszódtak és rohamos léptek. A maszk csillámló és világító fényben felvillant. Tenyereit előretartotta és lőtt. A fénysugarak sercegve bontották le az árnyékot. Photok örült ennek, de nem sokáig. Az árny már annyira szétszedte az oszlopot, hogy az már nem képes tartani a területet. Ez ellen nem tudott mit tenni. Elkezdett felfelé mászni. Soká nem jutott. A platform elkezdett inogni. Photok elkeseredésében fénynyalábokkal próbálta megtámasztani azt. Kevés sikerrel. A fény, mint a hó a melegbe, elolvadt. Photok felkészült arra, hogy találkozzon Toa Tanmával.

A legváratlanabb pillanatban saras, földes, vizes öklök emelkedtek ki a tenger aljából. Photok a platform résére pillantott. Ott Nuparu Toa és Dalu Toa kezüket előretartva összpontosítottak az öklökre. Fölöttük egy Vadász figyelt. Valaki mondott neki valamit, amire rábólintott. A Vadász szárnyait kiterpesztve lerepült a víz fölé. Photok tudta ki az. Légleső. Valahogy mégis más volt. Ocsmány feje helyett egy maszk figyelt arcán. A Vadász működésbe helyezte azt. A proto oszlopok elindultak vissza a helyükre és megforrottak. Photokot valki elkezdte felhúzni. A Fény Toája végignézte, hogy Légleső és az öklök helyükre helyezik a platformokat. Mikor felért, körbenézett a kis társaságon. Nuparu és Dalu még a lyuk közelében álltak és az öklöket irányították. Velika és Takanuva Turaga, Kopaka és Lariska társaságában álltak.

- Photok! - szólt Takanuva parancsolóan. - Gyere ide!

A narancs színű Fény Toája odasétált a Turagához.

- Mi történt Toa? - kérdezte tőle.

- Hát … szerintem egy Makuta.

A jelenlévők döbbenten néztek rá. Takanuva közelebb lépett hozzá. Kopaka és Velika mélyen néztek Photokra. Lariska egy tőrt vett elő, majd közelebb lépett a Toához, de Takanuva Turaga leintette.

- Miből gondolod, hogy egy Makuta volt. Hiszen a Makuták elpusztultak. Alá tudod valamivel támasztani az állításodat?

- Árnyenergiával támadtak rám és árnyenergia volt az is, ami megrongálta a platformokat. Higgy nekem Turaga.

- Hiszek neked Fény Toája. Ez viszont egy új problémát vet fel a jelenlegi mellett. - szólt elgondolkodva a Turaga. - Teridax hagyott nekünk egy kis ajándékot.